hazai báró Hazai Samu vezérezredes

(Rimaszombat, 1851. december 26. – Budapest, 1942. február 10.)


Kohn Sámuel néven született Rimaszombaton, 1876-ban magyarosította nevét Hazai-ra, miután már korábban kikeresztelkedett. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után, 1873-ban sorozták be a Magyar Királyi Honvédségbe. Kiváló képességeit hamar felismerték, s még ősszel beiratták a Ludovika Akadémia  tisztképző tanfolyamára. 1874-től hadapródként teljesített szolgálatot, 1876-ban pedig hadnaggyá avatták. Juhász Máriát vette feleségül, akitől két fia és egy lánya született.

1878–1879-ben felsőbb tiszti tanfolyamot, 1879-től 1881-ig a bécsi  hadiiskolát hallgatta. 1881-től dandársegédiszt, 1883-ban főhadnagy lett, majd hadtest-vezérkari, honvédkerületi, végül 1886-ban honvédelmi minisztériumi szolgálatra vezényelték. 1888-tól II. osztályú, 1889-től I. osztályú százados. 1889 és 1904 között a Ludovika Akadémián tanított: 1889-től 1893-ig a felsőbb tiszti, 1893-tól 1902-ig a honvédtörzstiszti tanfolyamon, 1902-től 1904-ig pedig a törzstiszti tanfolyamon. 1889 és 1893 között a Ludovika Akadémia Közlönyét szerkesztette. 1895-ben őrnagyi, 1897-ben már alezredesi rendfokozatot visel. 1900-ban kapja meg vezérkari ezredesi kinevezését, valamint a Bronz Katonai Érdemérmet a vörös szalagon, 1904-ben a III. osztályú Osztrák Császári Vaskorona-Rendet, 1907-ben pedig tábornokká léptették elő, mely előléptetést a Lipót-Rend Lovagkeresztjének adományozása követett 1908-ban.

1904-től 1910-ben a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke volt. 1910. január 17-től 1917. február 19-ig a gróf Khuen-Héderváry Károly, Lukács László  és gróf Tisza István által vezetett kormányokban a honvédelmi tárcát írányította. Hamarosan megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi címet, s az altábornagyi rendfokozatot; a losonci kerület országgyűlési képviselőjeként jutott be a Parlamentbe. 1904 júniusában az Osztrák Császári Vaskorona-Rend III. osztályát adományozták részére. Ugyanebben az évben osztályfőnöki beosztásban visszatért a m. kir. Honvédelmi Minisztériumba. 1907 májusában vezérőrnagyi kinevezést kapott, 1908-ban pedig a Lipót Rend lovagkeresztjét kapta meg. Tisza István miniszterelnök igen elégedett volt munkásságával, az általa bevezetett újításokat, modern, fejlesztési elgondolásokat, de Hazai személyét is megvédte minden, a XIX. száadban ragadt ellenfél támadásától. 1910 januárjában m. kir. honvédelmi miniszterré nevezték ki, november elsején pedig altábornaggyá léptették elő, mellyel egyidejűleg Őfelsége a király belső titkos tanácsosa is lett. Megteremtette az új honvéd tüzérséget, két ágyús ezredet 8 önálló tábori tüzér alakulatot hozott létre, kiváló katonai kodifikációs tevékenységet folytatott. Minden újítása, eredménye ellenére nem tudta lemosni magáról a túlnyomórészt ellenzéki politikusok által ráaggatott címkét, miszerint ő Tisza "jó embere", a mindenkori "osztrák" érdekek védelmezője. Ez alatt azt kell értenünk, hogy egyes ellenzéki politikai csoportosulások meg voltak győződve arról, hogy a Magyar Királyság Tisza gróf vezetése alatt mind többet és többet ad a közös költségvetésbe, háborús konfliktusok esetén pedig több katonát veszít, mint a Birodalom más országai. Hazai kiváló célpontja volt az amúgy kevés igazságot tartalmazó vádaknak, de a politikai bozótharcok során mindig számíthatott miniszterelnöke és uralkodója védelmére, így mindvégig pozíciójában tudott maradni.

Mint korábban már utaltunk rá, Hazai tevékenysége a legmagasabb figyelmet is felkeltette, és elnyerte a legmagasabb elismerést is; Ő Királyi Felsége, I. Ferenc József a kiváló katonát nemesi rangra emelte, és 1912 december 12-én "hazai" előnévvel bárói címet adományozott részére, 1913 novemberében pedig az uralkodói kegy folytán a Vaskorona Rend első osztályát nyerte el.
A háború kitöréséig Hazai báró az  alábbi külföldi kitüntetések birtokosává vált: 1909-ben a Spanyol Katonai Érdemrend Nagykeresztjét, a Porosz Vörös Sas Rend I. osztályát, és a montenegrói Danyiló-Rend Nagykeresztjét nyerte el.

 1914-ben gyalogsági tábornokká lépett elő, kevéssel a háború kitörése előtt; 1915-ben elnyerte a hadiékítményes Katonai Érdemkereszt I. osztályát, valamint a Vöröskereszt Érdemcsillagát, szintén a hadiékítménnyel. 1916 júniusában adományozták részére a Lipót Rend hadiékítményes nagykeresztjét és ez év november 25.-én kapta meg először a Különös Dícsérő elismerést, a rendkívül ritkán adományozott "Nagy" Signum Laudist, mellyel egyidejűleg Őfelsége a 4. cs. és kir. gyalogezred tulajdonosává is kinevezte.

Világháborús szövetségeseink is elhalmozták a legmagasabb elismerésekkel, először a Porosz Vaskereszt első és második osztályát kapta meg , 1915-ben, majd a bajor Katonai Érdemrend nagykeresztjét, 1916-ban a Württembergi Koronarend Nagykeresztjét, a szász Albert Rend kardos nagykeresztjét az arany csillaggal és kardokkal, végezetül pedig török szövetségesünktől a Medjidiye Rend I. osztályát, az arany Imtiaz Érmet és a Vasfélholdat, mindegyiket 1917-ben.

A háború előrehaladtával az egyre rosszabb minőségű hadfelszerelési cikkekel kapcsolatos problémák megsűrűsödtek, és egyre kezelhetetlenebbé váltak, a Birodalom katonai képességeit kezdték fenyegetni. Az új uralkodó, IV. Károly király Ő Felsége, Hazai-t a m. kir. honvédelmi minszteri tisztéből elbocsájtotta, és rövid felkészülési időszakot engedélyezve számára, a teljes haderő utánpótlásügyi vezérkari főnökévé nevezte ki. 1917 február 19-én bocsátatott el a miniszteri beosztásából, egyidejűleg a Nagy Signum Laudis másodízben is adományoztatott részére. 1917 november elsején lépett elő vezérezredessé.

Elmondható, hogy új beosztását is megelégedésre, eredményesen látta el, személyes tulajdonságai, kiváló képességei továbbra is átsegítették a politikai csatározásokon, a Legfelsőbb Elismerést pedig a hadiékítményes Katonai Érdemkereszt gyémántokkal ékesített III. osztályának képében nyerte el. A háború végéig Hazai beosztásában maradt, és azt lankadatlanul látta el. Az összeomlás után Budapesten telepedett le, ahol a vörös diktatúra évei alatt letartóztatták, és túszként őrízték a "dicsőséges" 133 nap alatt. A monarchikus államforma helyreállítása után visszatért a közéletbe, számos bank és nagyobb cég választotta igazgatósági tagjául; a Felsőház helyreállítását követően annak is tagjává lett.

hazai báró Hazai Samu vezérezredes, a Lipót Rend és a Vaskorona Rend nagykeresztes lovagja 90 éves korában, Budapesten, 1942. február havának 13-án húnyt el. Hálát adunk az Örökkévalónak, hogy az 1944-es sötét esztendőt már nem kellett ősz fejjel megérnie.


 Colonel-General Samuel Hazai Baron of Haza

(Rimaszombat, 26. December, 1851 - Budapest, 10. February, 1942)


He was born as Samuel Kohn in Rimaszombat, Northern Hungary; following the family's chrismation, he used the name Kohn-Hazai, until 1876, when Samuel decided to keep the hungarian "Hazai" only. After accomplishing his studies in the gymnasium, Hazai was enlisted as a private in 1873, starting his service at the Royal Hungarian Honved Army. The hidden military talent was soon recognised, and the young soldier was sent to an officer's course of the Royal Hungarian Ludovica Academy of Military Sciences; he's been serving as a cadet from 1874, and promoted to lieutenant on 1876.

Hazai never ceased to study; accomplished a higher officer's course in 1878, and was the student of the Kriegsschule in Wien from 1879 till 1881. After this later course, from 1881, he served with the troops as an adjutant, (from 1883 as a first lieutenant); in 1883 he was promoted to first liutenant. In 1888 he was promoted to Captain 2nd class, on the 1st of September 1889 to Captain 1st class, to Major on the 1st of May 1895 and on the 1st of November 1897 to liutenant-general. In March 1900 his achievements as an instructor were rewarded by the award of the bronze military merit medal (Signum Laudis) and he was transferred as an instructor to the school for senior officers of the Honvéd Army (k.u. Landwehr-Stabsoffizierskurs) shortly followed by his promotion to Oberst on the 1st of November 1900.

He was awarded with the Imperial Austrian Order of the Iron Crown, 3rd Class, in June, 1904.  In the same year he returned to the Hungarian Ministry of Defense as a section chief of the 1st Department. On the 1st of May 1907 he was promoted to General-Major and awarded with the Knight's Cross of the Order of Leopold in 1908. The hungarian prime minister, Count Istvan Tisza was very satisfied by his work and outstanding modern ideas for the development of the hungarian armed forces, and protected him from any attackes from those who remained in the XIX. Century. In January 1910 Samuel Hazai was appointed to hungarian Minister of the National Defense, and this was followed by his promotion to liutenant-fieldmarshall on the1st of November 1910 and the title of His Majesty's Privy Councillor) in December of the same year. Hazai managed to create the honvéd artillery force: 2 field gun regiments, and 8 independent field gun detachments. In spite of his excellent duty, he was also attacked by hungarian (mainly opposition) politicians, who considered him as Tisza's good man, and a protector of the austrian interest; this was a result of the contraversial political system, in which some hungarian politicians demanded that Hungary does and pays more for the common budget (and during the war, shed the more blood on the battlefield) than Austria. Hazai was a good target of the untrue claims, and during this political bushfights, he was supported by the King and Prime Minister Tisza only.

Hazai's serious achievements were rewarded directly by the highest authority as well; His Royal Majesty ennobled him with the rank of a hungarian Baron (with the "hazai - of Haza" praedicatum) on the12th of December 1912 and the he was also awarded with the1st class of the Order of the Iron Crown, on the 12th of August 1913.

Until the beginning of the First World War, Baron Hazai also received the following foreign decorations: the Grand Cross of the Spanish Order of Military Merit in 1909, the 1st Class Cross of the Royal Prussian Order of the Red Eagle in 1910, and the 1st Class Cross of the montenegrin Order of Danilo.

In 1914 Hazai was promoted to General of the Infantry, shortly after the brokeout of the First World War. In 1915 he was awarded the military merit cross 1st Class with war decoration, and the Merit Star of the Red Cross with war decoration. In June, 1916 he received the Grand Cross of the Order of Leopold, and the later the war decoration too. On the 25th of November, 1916 he was awarded the Large Military Merit Medal and the King appointed him to the Colonel-in Chief (Oberstinhaber) of the K.u.K. 4th Infantry Regiment.

Our allies honured him also during the war with the highest decorations: Hazai received the Prussian Iron Cross 1st and 2nd class (1915), the Grand Cross with Swords of the Bavarian  Order of Military Merit (1915), the Grand Cross of the Order of the Crown of Württemberg (1916), the Grand Cross with golden star and swords of the Saxon Albrechtsorden (1916) and the Ottoman Medschidie Order 1st Class, the golden Imtiaz Medal and the Iron Crescent - all three in 1917.

As the war continued, that problem of the worse and worse material emerged, threatening the  country military capabilities; the new King, Charles the Fourth, appointed Hazai to be the "Chef des Ersatzwesens für die gesamte Bewaffnete Macht" (Chief of Replacement Services of the Armed Forces). On the 19th of February 1917 Hazai was released from the function of the minister of National Defense, simultaneously awarding him the the Large Signum Laudis for the second time. On the 1st of November 1917 he was promoted to Colonel General. He was quite successful in his new task, and his personal abilities also helped him to defend himself from the continous political attacks; for his outstanding efforts in the new position, he was honored with the Military Merit Cross 3rd class with war decoration and the brilliants on the 12th of August 1918.

Until the end of the war Samuel Hazai stayed at his important post and did his duty. After the collapse he settled down in Budapest, where during the years of the communist dictatorship he was arrested and held as a hostage during the 133 days of the red reign in Hungary. After the restauration of the Kingdom, he was elected to be the honourary member of Board of Directors of several banks and other companies; he became also a member of the newly established House of Lords from 1927.

Colonel-General Baron Samuel Hazai, Knight Grand Cross of the Imperial Austrian Leopold and Iron Crown Orders deceased in Budapest, at the age of 90, on the13th of February 1942.

We are thankful to our G-d Almighty, that he was not among the living in the dark year of 1944.